Hőcsere hatékonyság: Az elpárologtató kialakítása közvetlenül befolyásolja a hűtőrendszer hatékonyságát. Felülete, csőelrendezése és anyagai kulcsfontosságúak. Például a rézcsöveket vagy alumínium bordákat használó elpárologtatók jelentősen javíthatják a hőátadás hatékonyságát, mivel a réz hővezető képessége akár 401 W/(m·K), míg az alumínium hővezető képessége 237 W/(m·K), mindkettő jóval magasabb, mint a közönséges acélé. Továbbá az elpárologtató bordatávolságát (általában 1,5-3 mm) és csőátmérőjét (általában 6-12 mm) az alkalmazási forgatókönyvnek megfelelően optimalizálni kell, hogy egyensúlyba kerüljön a légáramlási ellenállás és a hőcserélő terület. A nagy hűtőtárolókban az elpárologtatók több száz négyzetméteres csőszerű kialakítást is alkalmazhatnak, hogy megbirkózzanak a nagy terhelésű hűtési igényekkel; míg a háztartási klímaberendezésekben az elpárologtatók kompaktabbak, felületük jellemzően 1 és 5 négyzetméter között van.
Az elpárologtató a hűtőrendszer egyik alapeleme. Feladata a hő elnyelése, hogy elérje a "párolgásos hőelnyelés" folyamatot a hűtési ciklusban, ezáltal csökkentse a környezeti hőmérsékletet vagy alacsony hőmérsékletet tartson fenn egy adott térben. Technikai szempontból az elpárologtató alacsony-hőmérsékletű, alacsony nyomású-folyékony hűtőközeggel van feltöltve. Amikor a hűtőközeg átfolyik az elpárologtató csövein, hőt cserél a környező levegővel vagy közeggel. Mivel a folyékony hűtőközeg forráspontja jóval alacsonyabb, mint a környezeti hőmérséklet, gyorsan elnyeli a hőt, és gáz halmazállapotúvá párolog; ezt a folyamatot "forrási párolgásnak" nevezik. A hő folyamatos elnyelésével az elpárologtató csökkenti a környező közeg hőmérsékletét, például csökkenti a beltéri levegő hőmérsékletét egy légkondicionáló rendszerben, vagy alacsony hőmérsékletű környezetet tart fenn a hűtőberendezésekben.